Mama teljesen megváltozott. Mosolyog, cseveg, intrikál a mellette fekvő néni ellen (okoskodó és mindenbe beleszól), és közben mindent elfelejt, néha nem ismer meg, és érdekeseket mond. Ma azzal várt, hogy menjünk a doktornőhöz, mert jöhet haza. Kicsit meghökkentünk, de aztán rájöttünk, hogy az a két nap amíg itthon volt, nincs meg neki. Elfelejtette. Még a két héttel ezelőttnél jár..Aztán megkérdezte meddig van nyitva az önkormányzat. Kicsit furcsa és egyben nehéz helyzet. Viszont nem érzékeli a valóságot, ez meg neki jó, mert nem is fogja fel mi van vele. Nem panaszkodik, ellenben követelőzik! Ma reggel miután ismét megbeszéltük, hogy húsvét volt, felszólított, hogy vigyek neki töltött káposztát.(merthogy azt ő mindig főzött húsvétkor! ) Na bakker én meg nem 🙂 Hát ma megfőzhettem, juhéé… Hozzáteszem aki falun húsvét után húst akar venni, azt idiótának nézik, és kiröhögik, mert hús az nincs!!! Szerencsére anyám hűtőjében minden van. De tényleg minden. Így hát elkészült a káposzta, és mama meg is evett kb. egy felet. De ettől olyan jókedve kerekedett, hogy a fiával közölte, hogy értetlen, és öregszik, csak mert nem gondolatolvasó a drágám és a mamának eszébe nem jutó dolgokat képtelen kitalálni ránézésből 🙂

Aztán , hogy meddig tart ez az idill nem tudom… A napi 3 infúzió, heti 1 plazma, a katéter, a sebek, a soványság, a hányás állandó. Vajon ki bízna benne, hogy ezt túl lehet élni?  Mamán kívül, aki arra készül, hogy megy dinnyét venni holnap, és ebből csak a dinnye és a menés nincs meg…