<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Egy  hétköznapi kényszerevő titkai</provider_name><provider_url>https://kenyszerevo.cafeblog.hu</provider_url><author_name>mongyika@gmail.com</author_name><author_url>https://kenyszerevo.cafeblog.hu/author/mongyikagmail-com/</author_url><title>Ángol életem avagy Living in English...</title><html>Na jó régen nem irtam :) Ami egyáltalán nem csoda, állandó értsd ÁLLANDÓ ! éjszakás műszakban dolgozom, igy , ha van egy kis időm , akkor alszom.

Nem kell egyébként sajnálni, mert otthon kb az egynegyedét keresném ennyi munkával , és ott is francos fáradt lennék, és még pénzem se lenne...

Nem mintha itt volna. Az otthoni adósságokat törlesztgetjük folyamatosan. Kérdezhetnénk miért ?! Mert hülyék vagyunk és azt hisszük a cég adóssága a miénk. Pedig hány cég becsődöl és nem fizet... D e vannak még nem normálisok :)

Egyébként jobban élünk, mint bármikor. Ez a pénz elég az ott hagyott hitelek fizetésére, az egyetemista gyerekem megélhetésére, és még mi is jól ! elvagyunk belőle. Ennyi. Aki irigy, gondoljon bele, hogy anyámat 10 hónap után fogom látni, a gyerekeimet 3-4 havonta, és 2 szobában élünk változó társbérlőkkel románok, szlovákok, lengyelek..

Tessék, tessék lehet irigykedni :)

&nbsp;

Ui: még most sem vagyok elkeseredve..ez valami genetikai betegség lehet :)</html><type>rich</type></oembed>