1.0Egy hétköznapi kényszerevő titkaihttps://kenyszerevo.cafeblog.humongyika@gmail.comhttps://kenyszerevo.cafeblog.hu/author/mongyikagmail-com/<strong><span style="color: #141823">"Amikor az ember huszonegy, az élet olyan, mint egy turistatérkép. Csak amikor huszonöt lesz, akkor kezdi sejteni, hogy fejjel lefele tartja a térképet. Amikor aztán betölti a negyvenet, már biztos lesz benne. Mire pedig hatvan lesz, higgyék el nekem, rájön, hogy kurvára eltévedt."</span></strong> Bár még ötven se vagyok, de k....ra el vagyok tévedve. Kellene egy újratervezés. De hová? Pláne, ha a térképet se jól olvasom...:) Meg kellene találnom a tüzemet. Ezt most olvastam egy könyvben( a címe : A déli álom, ajánlom idegnyugtatásul mindenkinek) , ahol a nagynéni mondja ezt a főszereplő kislánynak. A lényeg az, hogy meg kell találnunk, amit szeretünk csinálni, és csináljuk is azt, munkaként vagy hobbiként. Az én hobbim az olvasás ( a blog írás mellett). De fizetett olvasó nincs, tehát hobbi marad. Az írás meg nem megy olyan jól, hogy bárkit lekötnék vele, tehát marad ez a "barkácsnapló" írás ( amit egyébként köszönök, hogy olvastok, bárkik vagytok is) Szoktam is gondolkozni kik is olvashatnak engem ?! Van állandó olvasó, vagy csak olyan ide-oda kattintgatós, mint én? Érdekes, amit írok, nem rinyálok sokat, vagy írjak másról? Visszatérve a kérdésre mi is lehetne az én tüzem, hát munkám nincs, illetve a saját céges apróság, ami lélekölésnek jó, de másra.... Mondjuk szeretek mandalát festeni. Jut is eszembe előszedem a cuccaimat hozzá..... De hogy hogyan is jutottam ebbe a semmilyen állapotba? Hát azt egy percig sem bánom, hogy vannak gyerekeim, azt hogy férjhez mentem,... na azt néha igen :) A férjem szereti, amit csinál, és én támogattam. Ez jó. A gyerekeimet se vegzáltam azzal, hogy tanulni kellene, így viselkedni, meg úgy öltözni, és ehhez képest jó tanulók, és még udvariasak is. ( a kicsinek kamaszkor miatt felmentése van ezek alól :) ) Ez is jó. Volt egy alkesz apám, akire soha nem számíthattam, de ő számíthatott rám élete végéig. Volt egy erős akaratú nagymamám, akinek a mindene voltam miután semmije sem maradt. És volt az anyósom, akinek nagy csalódás voltam szerintem, az ő tündi-bündi fodrosblúzos elképzelt meny helyett egy farmer-póló-copf valóság, aki ráadásul főzni se tudott :) De végül is megbékéltünk mindketten. Ezek is jól vannak így. Csak most hogy a gyerekek is már felnőttek és elszállingóznak, nehéz kitalálni mi is legyen helyettük. Szerencsétlen, hogy a cég is most döglődik, tehát a munkába se menekülhetek. Így hát most keresek, elmélkedek, és újratervezek....csak a térképet kellene jól tartanom. :)  rich