1.0Egy hétköznapi kényszerevő titkaihttps://kenyszerevo.cafeblog.humongyika@gmail.comhttps://kenyszerevo.cafeblog.hu/author/mongyikagmail-com/A vállalkozásunk újabb mélypontjához érkezett. Pedig eddig sem szárnyalt soha :( Immáron 3. hete várunk egy átutalást Ukrajnából. A cég amerikai, de a mentalitás ukrán . Ígéret ígéret után, és semmi. A cég történetében először fordult elő, hogy volt egy kis túlélő pénzünk ( szó szerint "kis" , mert az 1 milliót se érte el, ez pedig egy cég esetében édeskevés) De volt és pont jól is jött most. De elfogyott, és utalás sehol. Egész héten telefonálgatunk, de ugyan már kérem, a telefon másik oldalán azt mondanak, amit bírnak hazudni. És most újabb számlák járnak le, újabb szép lassan felépült üzleti kapcsolatunk megy a levesbe nem fizetés miatt, itt a fizetés a fiúknak, a bérleti díj, telefonszámla...soroljam ?! Miért járunk mindig így ? Pedig van munkánk, csak hát ugye egyik munkából finanszírozzuk a másikat. És ne jöjjön nekem senki a növekedési hitellel,mert mi csak a puszta túlélésre játszunk. Arról nem is beszélve, hogy a piszkos előéletünk miatt az összes listán rajta vagyunk, ami miatt nem adnának hitelt. De mi ezt is túléljük, mint a csótányok. A világ összeomolhat, a kisvállalkozó kidugja a fejét a romok alól és megy tovább. És ezért mindenki utálja. Vagy irigyli, mert " könnyű nekem". Esküszöm sokan azt hiszik, ha kap a cég 1-2 milliót, akkor én elrohanok mindenféle boltokba és költöm a pénzt, mint állat... Vannak próbálkozásaim álláskeresés területén. De 46 évesen , mindenféle képzettség nélkül kinek kellenék. Még csak szexepilem sincs. Sőt már azt is elfelejtettem mi az.rich