Egy hétköznapi kényszerevő titkai

Ángol életem avagy Living in English...

Na jó régen nem irtam 🙂 Ami egyáltalán nem csoda, állandó értsd ÁLLANDÓ ! éjszakás műszakban dolgozom, igy , ha van egy kis időm , akkor alszom.

Nem kell egyébként sajnálni, mert otthon kb az egynegyedét keresném ennyi munkával , és ott is francos fáradt lennék, és még pénzem se lenne…

Nem mintha itt volna. Az otthoni adósságokat törlesztgetjük folyamatosan. Kérdezhetnénk miért ?! Mert hülyék vagyunk és azt hisszük a cég adóssága a miénk. Pedig hány cég becsődöl és nem fizet… D e vannak még nem normálisok 🙂

Egyébként jobban élünk, mint bármikor. Ez a pénz elég az ott hagyott hitelek fizetésére, az egyetemista gyerekem megélhetésére, és még mi is jól ! elvagyunk belőle. Ennyi. Aki irigy, gondoljon bele, hogy anyámat 10 hónap után fogom látni, a gyerekeimet 3-4 havonta, és 2 szobában élünk változó társbérlőkkel románok, szlovákok, lengyelek..

Tessék, tessék lehet irigykedni 🙂

 

Ui: még most sem vagyok elkeseredve..ez valami genetikai betegség lehet 🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!