Régen ragadtam billentyűzetet a kezembe, mert az élet zajlik ám, nem kis sebességgel.

És igen Angliában vagyok egy hónapja. Dolgozom, kicsit beszélek angolul, és itt van a férjem is. A kicsi meg nemsoká jön utánunk. És a történet ? Na kapaszkodjon mindenki, indulunk Hamburgba, majd Magyarországra és aztán Angliába. Öveket becsatolni, kezdődik az ámokfutásom  🙂

Szóval ott hagytam abba, hogy indultam Hamburgba. Meg is érkeztem ,és a kedves öreg néni helyett, egy mogorva, szúrós tekintetű német asszony várt. Illetve nem várt, mert a háta közepére sem kivánt, ugyanis két havonta váltják egymást a gondozók már 10 éve… Hát meg van ennek az oka. A néni valami “fertelmes” akcentussal beszélt, és nem volt hajlandó segiteni, magyarázni vagy mutogatni. Mert ha az ember először megy külföldre, rájön, hogy a helyiek nem a CD-ken hallott németet beszélik és kell vagy 2 hét mire “rááll” a füled.. Szóval vért izzadtam az első 2 hétben ( meg sokszor később is ..) A mami önellátó volt, főzni kellett, boltba járni,tv-t nézni és mindenről beszélgetni vele. Ja és teljesiteni a jól kitalált kivánságait…pl venni egy blúzt, de csak egy bizonyos márkát, bizonyos szinben, (amiről kiderült nincs már az a gyár, aki gyártotta), venni egy kimondhatatlan nevű halkonzervet, amit senki sem ismert sehol, sürgönyt!!!!! feladni, és elmagyarázni, hogy az már nem létezik… Nem fizikailag nehéz munka volt ez,hanem agyilag, és 24 órás szolgálat, mert a füled éjjel is “ott van”.

Szóval letelt a 2,5 hónap, és a mama annyira megkedvelt, hogy azt mondta ne mondjam azt, hogy viszlát, hanem menjek vissza 2 hónap múlva….pfff… Pozitivum 10 kg minusz..

Hazajöttem , a repülőtéren a család várt egy ” ANYA” feliratú táblával ,amitől rögtön bőgtem is, de szerintem anélkül is bőgtem volna. 1-2 nap családbarátismerőslátogatás, bulifőzésiszogatás, és már pörgött is tovább az itthon hagyott mókuskerék..

Hogyan tovább?! A 16 évesem teljesen maga alatt volt 2 hónapig a hiányomtól, és ez nem tréfa, de nem tudtunk skypolni, mert ha láttuk egymást bőgtünk. A férjem hasonló nyúzott bőrben, mint én. Annyira jutottunk, hogy nem birjuk egymás nélkül. Az itthoni helyzet nem változott, munka éppen annyi, hogy a csekkek kifizetve, de kajára már nem maradt..

Első verzió: Németország a férjemmel, gyerek mamával marad, és mi havonta jövünk haza.

Ez a változat több sebből vérzett: a gyerek nincs velünk, anyám 75 éves, hogy birkózik meg egy kamasszal, és hová menjünk….

Második verzió : a gyerek jön velünk, de nem beszél németül ….

Harmadik verzió: a gyerek angolul beszél, akkor irány anglia, együtt..together…

És anya leül angolul tanulni augusztus végén, és október közepén megérkezik egyedül!!! Angliába…