Hát régen irtam , és azóta annyi minden történt velem.

A lényeg: Hamburgban vagyok 2 hónapig. Ugye milyen jól hangzik ? És igen itt vagyok és idősgondozok. Változás a pár héttel ezelőtti posztomhoz képest az is, hogy a fene nagy önbizalmam elszállt 🙁 A néni, akivel vagyok , valami dialektust beszél, és nem hajlandó másra. Vért izzadok mire megértem mit akar. Ha megértem….. Pedig bárki jön, a bejárónő, a pedikűrös, a masszirozo, a fodrász, mind megdicsér milyen jól beszélek németül és beszélgetek velük. De a néni, na az nem. 97 éves megvannak a maga szokásai, ami nem baj, lehet alkalmazkodni. De ha nem értem hogyan ?!

Jelentem a legjobb hir az, hogy fogytam 5!!!!!!! kg-t 🙂 A gyomorméretem diónyi, és mindig ideges vagyok. És lassan kell ennem, mert a néni utálja ha valaki rohan és kapkod, bármiben, de evésben főleg. Tehát lassan eszem és keveset. Mert az se jó. ha sokat eszünk.

Tehát egy idegbeteg vagyok, túl az első héten. Minden este skypolunk a férjemmel, és valamelyik gyerekkel, de csak az esti tv-nézés után, mert az nekem kötelező. Német krimiket és szerelmes filmeket nézünk együtt a mamával.

És ha valakit érdekel leirom hogyan kezdődött a külföldi életem. Miután az előzmények ismertek , muszáj volt kijönnöm dolgozni. Mint kiderült a cégünk végleg meghalt, igy az utolsó percben léptünk. Mint mindig… Szóval küldözgettem a facen talált közvetitő cégeknek az önéletrajzomat, és láss csodát pár napon belül befutott két ajánlat is. Az első egy hozzánk közeli cégtől, személyesen is tudtunk találkozni, és…. valami nem klappolt. Nem tudom mi, a mai napig sem. Igy a másikat választottam, egy német cég ajánlatát. Letesztelték a németemet telefonon,( azt mondták tanuljam még), de aztán megbeszéltük a részleteket, és lehetett is indulni. A kiutazást nekem kellett leszervezni, igaz adtak meg hozzájuk járó cégeket.Beszéltem több céggel, de mindenki csak Pesten tudott felvenni, onnan indultak este! ( ennek a későbbiekben nagy jelentősége lesz !)  Na én lebeszéltem a sokadik cég tulajjal, hogy indulás 6-kor a Keletitől. Ok.

Indulás reggelén 6-kor csörög a telefonom hogy hol vagyok, mert a kocsi a Keletinél vár…..Hát mit mondjak lefőttem, mint a kávé. Természetesen nem vártak meg 🙂 kb 200 km-re lakom….Na és akkor internet elő, oszkár telekocsi, nekem akkor még Frankfurt mellé kellett mennem a céghez, keresés,találat,gyors telefon, hogy esetleg elvinne-e 90 km-rel “kicsit” tovább…. A sofőr azt mondta rendben, mindent megbeszéltünk, este hol találkozunk, mert nekem másnap délelőtt kellett ott lennem. 1 óra alatt mindent elrendeztem, de egy évet öregedtem…..A férjem a kicsivel felvitt Pestig, aztán búcsúzáskor bőgtünk mindhárman, mint a záporeső….Még sose voltunk pár napnál többet külön, most meg 2 teljes hónap!

Az utazás gyors volt és fárasztó, és reggel 6.kor ott álltam a nővérszálló előtt. Illetve egy kisfaluban az utcán, és minden környező házra a cég neve volt kiirva….Egyidő után érkezett egy férfi céges kocsival, tehát volt kinél megcsillantani ékes?! német nyelvtudásomat, és megtudtam kérdezni, hová is menjek. Be is mentem vagy 20 lengyel nőszemély közé, akik kb annyit beszéltek németül, mint én, igy a diskurzus lengyelül folyt. Mármint köztük. Én ültem és vártam, a falra kitett papiros szerinti hölgyre, aki 8-kor be is futott. Gyorsan elmondta ( németül persze ), hogy hol a szobám, hányas az ágyam, és egyek igyak majd hivnak telefonon. Felhúztam egy csigalépcsőn a gurulós bőröndömet, felhúztam az ágyneműt, és leültem gondolkodni, mi a francot keresek én itt ?! Kisvártatva befutott egy másik magyar csaj Éva halleluja !, és pillanatokon belül összebarátkoztunk. Mivel ő is utazott egész éjjel, lefeküdtünk aludni. Félálomban lehettem, amikor becsörtetett egy újabb csaj ” magyarok vagytok ?” kérdezte, bólintottam hogy ja, oké mondta és lefeküdt aludni. Mikor felkeltünk , Éva rám néz, tényleg jött valami magyar ? Körülnéztem, mondom ott az ágyon egy púp, úgyhogy valószinű. Erre a púp is bemutatkozott 🙂 Na ezen röhögtünk 3 napig ……Három kezdő gondozó,három különböző háttér, de a 3 nap olyan volt, mint egy táborban. Annyit nevettünk…Na azóta sem nevettem….

Az irodában elmondtak a gondozottról mindent, már amit ők tudnak, meg a szabályok, a szerződések ilyesmi. A harmadik napon pedig mindhárman továbbindultunk Németország 3 különböző végébe. Ahogy sorban ültünk be a különböző autókba, amik továbbvittek, mindenkin látszott, hogy tudjuk ez volt hosszú ideig az utolsó kapcsolatunk magyarokkal.

Folyt.köv.