“Amikor az ember huszonegy, az élet olyan, mint egy turistatérkép. Csak amikor huszonöt lesz, akkor kezdi sejteni, hogy fejjel lefele tartja a térképet. Amikor aztán betölti a negyvenet, már biztos lesz benne. Mire pedig hatvan lesz, higgyék el nekem, rájön, hogy kurvára eltévedt.”

Bár még ötven se vagyok, de k….ra el vagyok tévedve. Kellene egy újratervezés. De hová? Pláne, ha a térképet se jól olvasom…:)

Meg kellene találnom a tüzemet. Ezt most olvastam egy könyvben( a címe : A déli álom, ajánlom idegnyugtatásul mindenkinek) , ahol a nagynéni mondja ezt a főszereplő kislánynak. A lényeg az, hogy meg kell találnunk, amit szeretünk csinálni, és csináljuk is azt, munkaként vagy hobbiként.

Az én hobbim az olvasás ( a blog írás mellett). De fizetett olvasó nincs, tehát hobbi marad. Az írás meg nem megy olyan jól, hogy bárkit lekötnék vele, tehát marad ez a “barkácsnapló” írás ( amit egyébként köszönök, hogy olvastok, bárkik vagytok is) Szoktam is gondolkozni kik is olvashatnak engem ?! Van állandó olvasó, vagy csak olyan ide-oda kattintgatós, mint én? Érdekes, amit írok, nem rinyálok sokat, vagy írjak másról? Visszatérve a kérdésre mi is lehetne az én tüzem, hát munkám nincs, illetve a saját céges apróság, ami lélekölésnek jó, de másra…. Mondjuk szeretek mandalát festeni. Jut is eszembe előszedem a cuccaimat hozzá…..

De hogy hogyan is jutottam ebbe a semmilyen állapotba? Hát azt egy percig sem bánom, hogy vannak gyerekeim, azt hogy férjhez mentem,… na azt néha igen 🙂 A férjem szereti, amit csinál, és én támogattam. Ez jó. A gyerekeimet se vegzáltam azzal, hogy tanulni kellene, így viselkedni, meg úgy öltözni, és ehhez képest jó tanulók, és még udvariasak is. ( a kicsinek kamaszkor miatt felmentése van ezek alól 🙂 ) Ez is jó. Volt egy alkesz apám, akire soha nem számíthattam, de ő számíthatott rám élete végéig. Volt egy erős akaratú nagymamám, akinek a mindene voltam miután semmije sem maradt. És volt az anyósom, akinek nagy csalódás voltam szerintem, az ő tündi-bündi fodrosblúzos elképzelt meny helyett egy farmer-póló-copf valóság, aki ráadásul főzni se tudott 🙂 De végül is megbékéltünk mindketten. Ezek is jól vannak így. Csak most hogy a gyerekek is már felnőttek és elszállingóznak, nehéz kitalálni mi is legyen helyettük. Szerencsétlen, hogy a cég is most döglődik, tehát a munkába se menekülhetek.

Így hát most keresek, elmélkedek, és újratervezek….csak a térképet kellene jól tartanom. 🙂