Írtam a múltkorában, hogy elmennék betegápolónak valahová, mert úgy is mindig erről szólt az életem ( nagyi, apu, anyós)

Hát az történt, hogy volt egy gyenge próbálkozásom irodista állás ügyben a polgármesteri hivatalban, de sajnos nem vagyok annyira közismert, vagy span, hogy sikerülhetne. Pedig elég pofátlanul nyomultam….

A barátnőm édesapja viszont gondozásra szorul. Először otthonba akarták adni, de aztán mégis inkább otthoni gondozót keresnek. Ma nagy lendülettel megérkeztem a ház elé, és amikor szállok ki a kocsiból a barátnőm épp befordult a kisutcába, itt mellettünk,  néhány háznyira laknak tőlünk ugyanis. Az villant az agyamba, hogy miért is ne lehetnék én az a gondozó? Egy újabb nagy lendülettel el is indultam felé, éééésssss……… abban a pillanatban estem egy akkorát, hogy a bevásárló kosaram is elrepült. Alig bírtam feltápászkodni. Persze gyorsan körülnéztem látott-e valaki, de nem ….phű… Nagy nyögdécselve összeszedtem a kosaram szerteszétrepült tartalmát, és bevánszorogtam. A saját állapotfelmérésem eredménye:  a jobb csípőm kissé dagadt, és fáj, a bőr lehorzsolódva.

A sokk után kezdett igazán fájni a combom, meg néhány más izom, ami esés közben megrándult…

Egy kis fagyasztott borsóval jegeltem és azon elmélkedtem , hogy tessék itt lenne egy állás, de a karma már az első percben akadályoz. Nem kicsit…

Hát kérdem én, mi a franc az én dolgom a világban??? Merre induljak, mit csináljak ? Merre keressem magam ?

A jóisten, vagy a karma, vagy az akárki, nem küldene egy lehetőleg magyar nyelvű írásos útmutatót, és nem gáncsolással mondaná meg, hogy mit ne tegyek ????????