Vége a nyaralásnak, vége a nyárnak… Most jobb idők jártak felénk (anyagilag ), így elmentünk nyaralni. Azt hittük, majd ott jobb lesz, azt hittük elmúlik minden rossz,ami velünk történt, azt hittük…

Bulgáriáig mentünk,azt hittük, majd ott messze a tengernél…

De az áldott-átkozott internet-telefon mindenhol utolér. Elmentünk,mert azt hittük, hogy az elmúlt egy év,majd elfelejtődik, semmivé lesz,…. sunshine, happy day, tenger, nyugalom.

De nem menekülhetsz…

Azt hittük meghalt anyósom, temetés meg volt, pipa; elvégeztük a munkáinkat,kiszámlázva, pipa; befizettünk sok minden adósságot,pipa; azt hittük……

Tényleg jó volt a nyaralás, az összes gyerekünk jönni akart (önszántából  🙂 még a 15 éves is… Úgy tűnik valamiért ragaszkodnak hozzánk 🙂

És tényleg jó volt, föld jegyem ellenére imádom a tengert,és a tengeri herkentyűket, csak valamiért nem engedtem le teljesen, én sem és a férjem sem. Jött sms végrehajtásról, ( na jó ezt befizethettük volna a nyaralás helyett, de a halottas ágyamon arra emlékeznék-e szívesebben, hogy be volt fizetve minden,vagy hogy ültünk a tengerparton, és kagylót ettünk a családommal, és tele szájjal röhögtünk) és jött számlaegyenleg, meg telefonok apró kellemetlenségekről…

Valamiért azt hittük,majd ha elmegyünk messzire, elmúlik minden rossz. Jelentem nem múlt el.

Gondolom,majd az idő begyógyítja a sebeket, lezárja a múltat. De ez még korai most.