Kaptam egy elismerést Nem harap a spenót-tól 🙂 Nagyon örülök neki,végre valami visszaigazolás,hogy szoktak olvasni,mert  az  1900 db olvasásból mind nem lehetek én 🙂 Ígérem továbbadom a díjat ,csak kicsit magam alatt  vagyok mostanában.

Valami nem stimmel mostanában velem, az életemmel, a férjemmel…Mióta mama meghalt a férjem kibírhatatlan. ( anyós a sírból is vezényel 🙁  )   Vagy eddig is ilyen volt, csak nem vettem észre ? Én elhiszem,hogy borzasztó nehéz elveszíteni az anyánkat, vagy bárkit ,akit szeretünk. Azt is elhiszem,hogy nehéz ezen túljutni. De azt nem hiszem, hogy attól jobb bárkinek is,ha folyamatosan rosszkedvűek vagyunk, csak rosszindulatú, és negatív megjegyzéseket tudunk tenni, és megkeserítjük mindenki életét.Mert nálunk most ez megy.Már a gyerekek is menekülnek, és az az igazság,hogy fogytán a türelmem,mert egyre többször visszaszólok. Persze ebből hatalmas viták keletkeznek,illetve mondjuk ki ezek már nem is viták, hanem óriási veszekedések,ordítozások. Például ma is : anyósom életbiztosításához a biztosító még papírokat kér, kerestem az emiatt írt levelüket. A férjem csak ennyit mondott: Fogadjuk nem lesz meg…Persze meg lett. Vagy hazajövök a boltból- Férj: Persze nem vettél nekem csípős paprikát.. Persze vettem. Szóval ilyenek,apróságok,de napi hatvanszor????!!!!!!!

A kicsi Angliában van. Na nem szakadt ránk a bank, ne tessenek örvendezni:) A keresztszülei még tavaly ballagáskor ezt ígérték neki,és lőn. Ők fizették az utat, szállást,nekünk már “csak” a zsebpénz, kaja,ruha maradt kb 80 ezer volt csupán 🙂 Nem mondom,hogy nem szívtam a fogam.. Szóval diákcsoport eltávozott,azóta MINDENNAP ! veszekszünk,mert “nem hív a gyerek,nem ír az fb-n, sz..rik ránk, és ezt érdemeljük,ja és én meg nem aggódom eléggé” … DE én beszélek más szülőkkel, akiket szintén nem hív a gyerek,mert vagy térerő nincs,vagy a fene tudja,és mi már kétszer beszéltünk vele,és mindennap ír az fb-n (igaz csak nekem)…és könyörgöm kamasz!!!! Egyébként sem tehetek arról,hogy a férjem soha nem jött el egyetlen gitárvizsgára,táncbemutatóra, évzáróra, sportnapra,hiába kértem,és hiába mondtam,hogy meg fogja bánni… Ennek ellenére mindig próbáltam kimagyarázni apa viselkedését a gyerekeknél,ami kiskorukban sikerült is,később meg már nem annyira…..Most meg már csak legyintenek az apjukra a nagyok, hát a kicsi meg szenved….meg én is…

A barátaink próbálnak mellettünk állni, sokfelé hívnak, hogy kapcsolódjunk ki, de a férjem nem akar semmit …illetve nem tudja mit akar. A hétvégén mehettünk volna egy fesztiválra,szállás, kaja, utazás ingyen ,új emberek,ismeretlen táj… Na neki nincs kedve .  Ok helyette ültünk itthon és nézte  a tv-t , én meg cukrokat lövöldöztem aza fb-n… Marha nagy kikapcsolódás:(  Most “szabadságon ” vagyunk,ami azt jelenti, hogy az alkalmazottak nem dolgoznak, és mi is csak napi párórát délelőtt:)  Délután meg itthon ülünk és azt hallgatom,hogy úgy menne valahová, vagy úgy csinálna valamit, de amit én mondok az még sosem volt jó. Úgyhogy most hallgatok,de ezzel meg az a baj,hogy miért nem mondok semmit?!

Mindig ilyen volt ez az ember ?!

A jövőhéten meg ráadásul 25-ik házassági évfordulónk lesz… Vagy ezek után nem ?!