Mert nekünk mi megy simán???  Egész héten mama temetését intéztük, közben dolgoztunk, mert a munka nem várhat, ha vállalkozó vagy, vigasztaltuk a jóval idősebb nővéreit, beszédet írtunk, sírt raktunk rendbe… És vártuk az utalást. Borzasztó, hogy mindig a pénzre várunk, nincs idő sírni, nincs idő nevetni, nincs ideje sem az örömnek, sem a bánatnak… Kölcsönkértünk anyámtól, megint utoljára, hogyha véletlenül nem utalnának legyen miből fizetni a temetést. És vártunk. Temetés péntek 13 óra. Csütörtök 17 óra pénz sehol. Nem nagyon mertem venni semmit, a kicsinek fekete nadrág kellett, nekem cipő, de azt mondtam majd ha itt a pénz. És halleluja 6 óra előtt itt a pénz. Viszont falun lakunk, na jó kisváros, de 5 után nincs nyitva semmi. Este megjött az összes gyerek, sírdogáltunk, beszélgettünk éjfélig. Aztán ma reggel 6-kor ki az ágyból, indul az utalás. Kinek mennyi, miért, nem marad, akkor annak ne, majd jövő héten, stb. 8 óra bank. Pénz felvét. ( Másik városban,mert itt bezárt az a bank.) Irány haza. Közben telefon a vésnöktől, a sógor megígérte kifizeti,de nem tette, mi legyen? Na mi? Mentünk fizettünk. Irány a temető, a sír rossz oldalát bontották ki. Sírásók, temetkezési vállalkozó,kis kiabálás, és ok minden. 9 óra 20 irány haza. (Ja azt nem mondtam, hogy a lányunk barátjának kocsijával mentünk, mert ugye suzi túsz, és teherautóval elég gáz temetést intézni. Na az a kocsi meg már reggel nem indult, akksi gondok. Bikakábel, gáz ok. ) Szóval haza, majd irány a kínai bolt. Nadrág ok, első cipő, ami fekete, olcsó és nem nyanyás, vissza haza. Vasalás, közben kávéfőzés 5-ször a temetés utáni összejövetelre.  Gondoltam közben még a cipőket rendbe kéne szedni. Mondom az én okos, szép, nagy egyetemista gyerekemnek, hol a cipőd? Bakker…bent maradta koliban… Nem részletezem az elhangzott szavakat. Nagylányommal kocsiba be és mentek a kínaiba. Megvették az egyetlen! 46-os fekete cipőt, és…a kocsi nem indul. Ja a teherautó a gumisnál volt, mert defektes lett a kereke. 10 óra 30. 11-re menni kell a hidegtálakért,meg a sütiért,és nincs kocsink. És a temető is a világvégén van. Laci a lányom barátja, előkaparta az apját, akitől elkérte akocsiját, viszont ő dolgozott, mivel menjen érte? Szomszédnak telefon, ok elviszi a kocsiért. Telefon sógornak, tolja ide a képét a kocsijával, menjünk a hidegtálakért. Közben gyerekek gyalog haza a kínaiból.  Kaja, süti, italok, irány teríteni, a művházba, egy kis bérelt terembe,mert otthon nem férünk…. Szóval 11 óra 24-kor értünk haza, 12-kor indulás a temetőbe. Szerencsére addigra már mindenki lezuhanyzott, rajtam kívül, felöltözött, rajtam kívül, és néztek rám, hogy na mi van?! Jelentem 11 óra 45 perckor lezuhanyozva, hajat mosva és szárítva, felöltözve, és újra leizzadva készen is voltam. Megjött Laci is a másik kocsival,hujjé van mivel mennünk, csak ennyien nem férünk be egyszerre. Sebaj 2 forduló… Na ezek után nem csodálom, hogy sírni is alig volt erőm… Előtte azt gondoltam, hogy na majd most annak álcája alatt, hogy anyósomat siratom, jól kisírom magam, hát ehhez képest alig tudtam valami könnyfélét kipréselni magamból. Ehelyett ilyenekre gondoltam: ” tiszta kövér a kezem”, ” Ica néni miért sír, mindig is utálták egymást anyóssal”, ” elég lesz a kaja?”… Borzasztó… Még elengedni sem tudom magam.

Elég sokan voltak. Mama nem volt még idős, 67 éves volt, így sokan ismerték, megkockáztatom, szerették. Mert hát ilyenkor vagy jót, vagy semmit… A beszéd szép volt, de nekem az apám temetése jutott eszembe, amikor mi a lányai a sírhoz menet sírtunk és nevettünk azon, hogy apánkról azt a kevés jót, amit el lehetett mondani, milyen szép hosszan és szépen kiszínezve tudta a beszédmondó (vagy mi) előadni. Mondom nem tudtam leereszteni….

Aztán utána sok részvétnyilvánító, majd a családnak az összejövetel. Régen látott rokonok, beszélgetések, némi sírás…

És most vége. A férjem alszik, nagyon kimerült, sokat sírt. A nagyok barátoknál, a kicsi sírdogál a szobájában.Nagyon fáj a fejem, legszívesebben innék valami erőset. Az elmúlt 6 hónap teljesen lemerített. De reggel kelés, mert a kicsinek táncverseny, amit nem szeretne kihagyni, és reggel 6-tól szendvicsgyártás, fuvarozás a buszhoz,úgyhogy pihenni nincs idő. Pedig rám férne egy sokáig alvós délelőtt….