Ezt szegény férjem mondta. Ugyanis meghalt az anyósom tegnap délelőtt. Azt hiszem már mindenkinek jobb így. Ő nem szenved tovább,  a férjem pedig már eljutott arra pontra, hogy ez már nem élet így, és ha vége kell legyen, akkor az legyen minél hamarabb.

Most folyamatosan csörög a telefon, jönnek rokonok, megyünk anyósom házába, és nem tudunk semmit arról mama mit is gondolt a haláláról. Milyen temetés, miből temetés stb…. Kiderült ugyanis, hogy a megtakarított pénze a sógoromnál van “kölcsönben”, amit “most éppen nem tud megadni”, a biztosítását, ami esetleg fizetett volna, azt meg vagy felmondta vagy szüneteltette a sógorom, mert közösen fizették. A biztosítós a jövő héten majd kinyomozza mi van, mert a sógor értelmes választ nem ad, ideg-összeroppanásra hivatkozva, amit mama halála okozott.

Kis szerencse, hogy  jövő héten lesz egy utalásunk, és keményen lobbizunk a multinknál, hogy “csakmégegyszerutoljára” fizessen 8 napra. Hátha…Tehát el tudjuk temetni a mamát  MI, a sógor meg most az “árvalettemelvesztettemlegfőbbtámaszom” című egész hetet betöltő drámáját adja elő az értő közönségnek a kocsmában. Folyt.köv.