A mai napom is csak kicsit volt fárasztóbb a többinél. Utolsó fázis egy nagy munkánál, ami egy csomó anyagbeszerzéssel  jár, meg vámoltatni az ukrán rendelést, és mama is rosszabbul van. Szóval egész délelőtt rohangáltam csavarokért, meg vastelepre, meg hegesztőgázokért ( mennyi nőcis meló 🙂 ), közben annyi megállásom volt, amíg mamához benéztem, ha már úgyis arra járok.  A szomorú tény várt,nincs vénája, nincs infúzió tovább…  Beszéltem ápolókkal , orvossal, senki nem tudja mi várható. Illetve mindenki tudja, de jósolni senki nem tud. Felhívtam a férjemet meghánytuk-vettettük a dolgot, hazamentem érte, vissza mamához…  Aztán hazavittem, mert a meló megy ezerrel, én meg vissza a vámudvarba. Aztán haza. Aztán délután vissza, mert a mamának kaját kell vinni. Evett egy kismadárnyi mennyiséget, megdicsértem, de már nem mosolyog. Csak néz. Próbáltam volna megdörzsölgetni a lábát, vagy a hátát, de nincs rajta ép rész, minden véraláfutás, vagy seb. És most köszönjük meg a drasztikusan alacsony vércukorszint agyromboló hatását: azt hiszem fel sem tudja fogni igazán mi történik vele. És ez most neki jó, nekünk meg úgyis mindegy. Hál istennek fájdalmai sincsenek…

Szóval a hátam mögött kb 300 km-el a hátam mögött, este 7-kor megálltam egy “őemvé” kútnál tankolni. Ami teherautóval szintén nőcis… Eszembe jutott, hogy nem is ettem még semmit ( ha egész nap kibírom, akkor este miért nem?????) és megláttam ŐT. Kettesben voltak, ültek a tálcán , és tökmagos pogácsák voltak. A jobb oldali igazán tetszett. Bár tökéhesen mindkettő bejött. De meggyőztem magam, hogy ” csak egyet eszel, mer’ így is dagadt vagy”, és csak egyet kértem. A kutas, egy fiatal srác, kérdezte megmelegítse-e. Mondom ok és elvettem egy ásványvizet, mert fogyózom… Fizetek: tankolás, nagy ő , ásványvíz, közben a kutas rám mosolygott és azt mondta: Beledobtam a zacsiba a másikat is, ne maradjon itt egyedül, de ajándék, nem kell kifizetni! Jó étvágyat!   Úgy elámultam, hogy megköszönni is elfelejtettem 🙂

Azóta agyalok miért adta nekem, mert az igaz, hogy dagadt vagyok, és az is igaz, hogy éhes voltam és kissé zaklatott, és lehet úgy gondolta “ennek már úgyis mindegy”. Lehet több lett volna az adminisztráció, ha megmarad az az árva, mintha nekem adja. Vagy anyakomplexusa van….

Szóval bármiért is adta nekem a pogácsáját, csókoltatom az anyukáját, mert rendes, kedves fia van. Csak kicsit gonosz… De a pogik isteniek voltak 🙂