Mióta anyós meghalt, megváltoztak a dolgok. Nincs rohanás a kórházba naponta, ami jó,mert sok időt és sok pénzt elvitt. Viszont a férjem nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel. Pánikrohamai,és ordítós kirohanásai már pár éve vannak. Most anyósom betegségére és a katasztrofális anyagi helyzetünkre fogta, pedig mondom azelőtt is volt. Azt is megszoktam,hogy egyedül megyek […] Tovább

Miután az utóbbi hónapok kissé megviseltek, rögtön rábólintottunk barátnőm javaslatára, és fürdeni mentünk. Van egy közeli városban egy kis termálfürdő, régebben néha eljártunk, punnyadni a melegvízben. Na jó úsztunk is. De a punnyadás a lényeg. Ahhoz, hogy fürödjünk fürdőruha szükségeltetik. Abban aztán megmutatkozik testünk összes,eddig különféle ruhadarabokkal takargatott bája. És főleg a hája… Komolyan mondom, […] Tovább

Mert nekünk mi megy simán???  Egész héten mama temetését intéztük, közben dolgoztunk, mert a munka nem várhat, ha vállalkozó vagy, vigasztaltuk a jóval idősebb nővéreit, beszédet írtunk, sírt raktunk rendbe… És vártuk az utalást. Borzasztó, hogy mindig a pénzre várunk, nincs idő sírni, nincs idő nevetni, nincs ideje sem az örömnek, sem a bánatnak… Kölcsönkértünk […] Tovább

Ezt szegény férjem mondta. Ugyanis meghalt az anyósom tegnap délelőtt. Azt hiszem már mindenkinek jobb így. Ő nem szenved tovább,  a férjem pedig már eljutott arra pontra, hogy ez már nem élet így, és ha vége kell legyen, akkor az legyen minél hamarabb. Most folyamatosan csörög a telefon, jönnek rokonok, megyünk anyósom házába, és nem […] Tovább

Csak azt akartam mondani, hogy aki kényszerevő, az se egyen éjfélkor füstölt szalonnát kenyérrel, mert fájni fog a gyomra, mint nekem most. Meg még hülyeségeket is álmodik, és rosszul alszik. És látványnak is rossz, mint azok a képek, amin a hálóinges hajcsavarós nő a nyitott hűtő előtt tömi magába az ételt. Na pont úgy néztem […] Tovább

Én már nem is tudom mit mondjak. Természetesen a pénzügyeinkről van szó. Miután a múlt héten kiment egy szállítmány, amit 8 napra szoktak fizetni, meg tegnap is kiment még egy  szintén 8 napos, úgy látszott végre egyenesbe állnak a dolgaink. DE ! A tegnapi utalás nem jött meg, és mint kiderült a jövő heti se […] Tovább

A mai napom is csak kicsit volt fárasztóbb a többinél. Utolsó fázis egy nagy munkánál, ami egy csomó anyagbeszerzéssel  jár, meg vámoltatni az ukrán rendelést, és mama is rosszabbul van. Szóval egész délelőtt rohangáltam csavarokért, meg vastelepre, meg hegesztőgázokért ( mennyi nőcis meló 🙂 ), közben annyi megállásom volt, amíg mamához benéztem, ha már úgyis […] Tovább

Ideiglenesen a nappaliban állomásozunk, ott élünk, ott alszunk, mert a hálónk még mindig kórházi szobának van berendezve. Hátha hazakerül mama még egyszer… Nem azt főzök, ami egyszerű, és nekünk jó ( értsd olcsó ), hanem amit mama szeretne, neki tápláló, ő szereti. Nem járunk sehová, mert a férjem tök ideg, hogy mikor szólnak, hogy a […] Tovább

Mindig minden a régi…. Mama még a kórházban, lassacskán elfogy. Nincs semmi amit tehetnénk, csak megyünk, és úgy teszünk, mintha… Közben pedig az idegeink mennek tönkre szép lassan. Néha ordítozunk, néha ajtót csapkodunk, és néha röhögünk kínunkban. A cég ügyei, és a pénzügyeink a béka segge alatt. Illetve a munka megy ezerrel, már ismét számláztunk […] Tovább