Már a karácsonyt is a kórházban töltötte. És most a húsvétot is. Mi meg megyünk mindennap, visszük a kaját, amit érintetlenül visszahozunk, fogjuk a kezét, már ahol lehet, mert nem sebes, és fáradtak, megviseltek vagyunk ő is, mi is. Meddig tart egy élet? Meddig van értelme, hogy tartson??

A fene ette volna meg az egészet. Már megint egy rohanós ünnep. Régen mindig kirándultunk a gyerekekkel, vagy legalább főztünk az udvaron, most meg semmi. Illetve kórház és kórház. A gyerekek is csak lődörögnek. Nincs is kedvem írni..