Hát megérkezett… Gyenge, sovány, fáj a bőre is, ahogy hozzáérünk. Vagy nem is?! A kórházban éjszaka aludt, nem fájt semmije. Itthon egész éjjel fenn van, és mindene fáj. Legalább 15-ször voltam át hozzá, fordíts erre, fordíts arra, rakd le a lábam, takarj be, takarj ki, fázom , melegem van…. Jelenleg 26 fok! van a szobájában, egy villanyfűtő segítségével. Így most jó. Valameddig.
Na az éjszakai élet már nem nekem való, úgyhogy elmentem a háziorvoshoz és írattam fel fájdalomcsillapítót. Most beadtam neki, és reménykedem….
Egyébként egész nap ugráltat, nemcsak engem a kisfiát is, akinek ez nem nagyon tetszik 🙂 Mert egyébként meg semmi se jó. Majd megtudjuk, ha megöregszünk, mondta “kedvesen”. A tea vagy hideg, vagy forró, a leves sós, minden ágybetét nyom, a takaró nehéz…
Ja és lejött a sógorom ( a kisebbik fia) kb 10 percre , és anyósom ragyogó mosollyal mondta: mi van drága kisfiam? A férjem arca megért egy misét…mert ő csak bántja, veszekszik vele, (anyós szerint )az nem számít, hogy eteti, vércukrot mér, emelgeti, dörzsöli a lábát stb.
Én elhiszem, hogy súlyos beteg, de ez nem jogosít fel senkit, hogy egy sárkány legyen belőle. Bár ha belegondolok, már előtte is az volt, így teljes joggal az is maradt, csak nőtt még pár feje 🙂