Senki ne ijedjen meg, nem akarom taglalni a szexuális életünket, inkább a logisztikára helyezném a hangsúlyt, hogy egyáltalán eljussunk addig !

Mert amikor az ember fiatal, friss házas, gyermektelen, és szülőtlen, vagyis külön lakik, minden oly egyszerű: van kedved? hogyne! 🙂   De aztán…. Az első gyerek egyébként is sokk, mert otthon rádöbbensz, hogy nincsenek szabályok, nincsen használati utasítás, csak te vagy meg jobb esetben a párod, aki néha nagy segítség, de néha átok… És mire túl jutottok ezen a sokkon jön a másik, szexelni kéne , de :

a., a szobában ott a gyerek

b., a másik szobában ott a gyerek

c.,a lakásban ott a gyerek

és mi van ha sír, mi van ha hallja, meg egyébként is egy kövér tehén vagyok.

Ha túlestünk a kezdeti nehézségeken és visszazökkentünk a némileg rendszeres szexuális életbe, a gyerek megtanul járni. És kimászik a kiságyból. Már eddig is szerencsés az, akinek a gyereke a saját ágyában tölti az éjszakát, nem a mi helyünkön és a férjünkén egyszerre 🙂 Szóval a gyerek bármikor megjelenhet. És meg is jelenik. Ha kulcsra zárod az ajtót, akkor dörömböl. Ha nem zárod, tiszta ideg vagy és a fél füled a zajokat pásztázza. Ellazulásról szó nem lehet.

Na ilyenkor van egy bevethető szuperság: a nagyi vagy jobb esetben nagyik. Ők szívesen vállalják az unokát bármikor ( vagy csak mi voltunk szerencsések ) Jött a hétvége gyerek ment aludni mamáékhoz. Eltelt az első este , kb 10 telefon mamának nem sír?, evett?, nem lázas? stb. ( kicsi szex, kicsi lelkiismeretfurdalás ) és másnap reggel rohanunk a gyerekért. Aztán jön a második gyerek, aztán esetleg a harmadik. Már nem rohanunk reggel azonnal a gyerekekért, és nincs 10 telefon ( sőt egy se) ellenben van bor, gyertya, és mivel hájas malacka testünket már megszoktuk, lazák vagyunk és dévajok 🙂 És ezt szívesen ismételnénk havonta többször,és nem csak a szex miatt hanem, mert valljuk be isteni magunktól ébredni és nem arra, hogy virsli ujjacskák emelgetik az ember szemhéját kakaót követelve.

Aztán a gyerekek nőnek, és lesz akaratuk. ÉS NEM AKARNAK MENNI MAMÁHOZ!!! Egyikhez se. Hiába minden furmány, nagyi ígéret :palacsinta, éjszakai tévézés, vonatozás … NEM AKAR MENNI! Akkor jön a logisztika. Egyszer olvastam valahol, egy több gyerekes házaspár férfitagja mondta, akikkel még a nagyi is együtt lakott!, hogy a nemi életük megszervezése nagyobb feladat, mint a vasúti menetrend 🙂 Hát igen , mindig van itthon valaki, vagy valaki tovább fenn bír maradni, mint a szülők, vagy valaki beteg, hány stb, vagy valaki rosszat álmodott, vagy valakinek még a barátja is itt alszik, és ő hiába alszik ott a jövő héten, a két tesója még mindig itthon marad. Jó esetben hétköznap a jól nevelt gyerek elalszik 9-kor, és utána miénk az éjszaka, ha a mesélés során nem aludtál be. Vagy a hétvége reggel, ha!!! nem ébred korán egyik  gyerek se. Vagy hétköznap reggel , ha utána nem egy rémálom 3 durcás, félig alvó gyereket időben eljuttatni a 3 különböző helyre.Variációk egy témára…

Telnek-múlnak az évek, az ember azt hiszi könnyebb lesz. Bár a házasságok és házaspárok egy része idő előtt elfárad sajnos. Nos mi kitartóak vagyunk, és optimisták. A félig felnőtt, félig kamasz gyerekek esetében talán könnyebb gondolhatnánk. De nem. Mert többen vannak, és osztódnak, és nem egyszerre mennek el, vagy jönnek haza, hanem össze-vissza. És akkor jött az isteni szikra! Mikor nincs itthon egy se? Mikor nem is várható, hogy váratlanul beállítsanak? Hát délelőtt! És igen , ilyenkor jó, hogy saját vállalkozásunk van, mert így van randi délelőtt! Reggel mindenki elmegy, mi is elintézzük a nem halasztható dolgainkat, aztán irány haza, zuhany, parfüm, dévajkodás 🙂

És még akkor is : oda lett minden logisztika, mikor a kicsi egyszer hazarohant a közeli sulijából az itthon felejtett tornacuccáért 🙂