Holnap érkezik anyós. Nem kicsit lelakott, etetni, pelenkázni kell. És a kedve! na az temetési…Azt mindenki tudja már a kórházba, hogy nem egyszerű eset, az állandó negatív hozzáállásával, de ez a mai nap… Tegnap a dokija zt mondta, ha a labor ok, akkor hazajöhet. Boldogan újságolja a férjem , erre ő: ( elhaló hangon) “meg is kell azt érni fiam…” Mire a férjem azt merészelte mondani, hogy “ne csináld már anya”, a válasz: “ez az, így kell velem beszélni a halálos ágyamon! ”

Ma mondom neki lelkesen (már amennyire tőlem telik) :-Na holnap akkor jössz haza, majd otthon hamar megerősödsz stb.  A mama : -Nem élek én már soká, meghalni engednek csak haza.  Én (gondolkodás és gátlás nélkül): -Na nehogy meghaljál már nekem pont nálunk.. A bent tartózkodó nővér vinnyogott a röhögéstől…