Tartozom a bankszámla mizéria történetével. Az úgy kezdődött, hogy felvirradt az a csodálatos nap, amikor a cég 5 hónap óta! első bevételének utalását vártuk. Megbízható cég, üzembiztosan utal, de csak a hét egy bizonyos napján, csütörtökön. (ez még fontos lesz) Szóval reggel bementünk az akkor még látogatható mamához, aztán jöttünk haza várni a pénzt. A pénz mindig délután érkezik, de a férjem dél körül azt gondolta rá néz a bankszámlára. ( előzmény az, hogy egy héttel előtte kaptunk egy levelet a banktól, hogy van 18.000 Ft tartozásunk a bankszámla költségek miatt, és megszüntetik a számlát, ha nem fizetjük ki. telefon, egyeztetés, mondom a hölgynek, hogy jövő héten érkezik pénz a számlára belefér-e, hogy akkor levegyék ezt a költséget, vagy befizessem? nő mondta oké, majd leveszik akkor, ne aggódjak) Szóval apa ránéz a számlára, és nincs semmi. Nemhogy pénz, de bankszámla se…. Telefon ide, oda, amoda, és nem mondom, hogy nem mondtam csúnyákat a hölgynek, aki közölte, hogy a bankszámlát véglegesen megszüntették! Kitört az általános pánik! Hitelezőink egy része már ugrásra készen várta a napot, melyen pénzhez jutunk mi is,meg ők is( köztük a telefoncég, aki már letiltással fenyegetőzött.) Hirtelen ötlettől vezérelve ( válsághelyzetben én higgadt maradok és gyorsreagálású leszek ) felhívtam a bankfiókot, eddig a központtal beszéltem és elmondtam a csajszinak, aki az ügyeinket intézi, hogy mi van. Pár perc klaviatúra kattogás után azt mondta, a régi számlaszám menthetetlen, de gyorsan csinál újat, menjünk azonnal fizessük ki a hátralékot. Megint kölcsönkértünk anyámtól,( már megint utoljára )és irány a bank. Mire odaértünk az új számlaszám már megvolt. Apa azonnal telefonált az utalni akaró cégnek, hogy bocsi nem az a számlaszám és reménykedtünk, hogy még nem utalták el a nemlétezőre, mert akkor még napokba telik mire pénzhez jutunk. De ez egy elég nagy multicég, ahol nem csak egy Mancika intéz mindent, így mire illetékest találtunk, aki volt olyan rendes és elrohant visszatartani az utalást, hát megjelent néhány ősz hajszálam…. Következő menet az volt, hogy az új bankszámlaszámot be kell regisztrálni a rendszerbe, de az nem megy azonnal, így pénz csak jó esetben!másnap lesz. Következett néhány igen megalázó, könyörgő telefon, és egy álmatlan éjszaka. És felvirradt a nap. Újabb 20 telefon, és kiderült, hogy délután utalnak, ami tökjó, mert a fél pénzügyi osztály ezt intézte, de nem jó mert a pénz késő délutánra vaaagy hétfőre érkezik a számlára. Ami nem lenne baj, ha lenne bankkártyánk, ami az új bankszámla miatt majd egy hét múlva lesz. A bank bezár péntek 3-kor és annyi.Tehát hétvégére így se úgy se lesz egy lesz pénzünk. Elmentem bevásárolni: a csirke legolcsóbb részeit vásároltam hétvégére is, merthogy hét közben is az van. Ja és a fagyóban voltak titkos tartalékaim szerencsére… A pénzügyi osztály telefonált, hogy utaltak délután 1 -kor. Péntek 5-kor aztán hollarihóóóó megjött a pénz. A telefon másnap kikapcsolós a gyerekek is mennének vissza koliba kéne pénz. És jött az ötlet, gyors utalás a magán bankszámlámra , ahonnan fel tudjuk venni, mert ugyanaz a bank . És tényleg. Pénz megjött, mentem is azonnal levenni, mielőtt valaki megelőzne. Aztán lerogytam és azt mondtam az én drágámnak: na most hozzál egy pálinkát, mert ezt csak agymosással lehet kibírni.
Szóval ilyen nyugodt, kiszámítható életünk van manapság. Ja és a pénzből alig maradt, annyi helyre kellett, és még hányan várakoznak türelmesen. Ma a férjem elmesélte az egészet az egyik várakozónak , aki azt mondta:” eddig nem hittem, hogy ekkora szarban vagytok, de ilyet kitalálni sem lehet… “Hát igen az élet nagy forgatókönyvíró, csak most már a happy end következne… egy jó filmben…de ez nem az.