Nos kis cégünk adóssága olyan ütemben gyarapszik, hogy azt már navbarátunk sem nézhette tétlenül. (Ja nem szereplünk a 100 milliós listán, adósságunk ehhez képest inci-finci : kb 2 millió. ) Szóval ma erre vetett a jósors kettő db végrehajtót. Minek után az egy szem autónkat a bank is árgus szemekkel figyeli, a cég pedig vagyontalan, szerencsétlen és  sorsüldözött, hát nem vittek semmit. Mondjuk a vér meghűlt bennem, amikor becsengettek, és közölték kik ők. Azt hittem visznek mindent tv, bútor stb. De az nem céges így maradhatott.

Így hát míg megírták a rahedli papírt a semmiről, kávéztunk és megvitattunk a cigánykérdéstől kezdve a politikáig mindent. Azt kell mondanom, hogy jó fejek voltak. Semmi nagyarc, meg tömegoszlatás, két normális ember, akinek ez a dolga. Én ezt is megértem. Sűrűn fogadkoztam, hogy hamarosan jön a sok pénz és fizetni fogok. Pedig időm se lesz rá, mert a számlánkon máris ott kandikál az inkasszó nevű vírus, ami mindent lepusztít róla. Tehát viszik ők maguktól is.

Amint elmentek, a hűtőajtóban állva megettem mindent, ami nyersen ehető, idegnyugtatásképpen.

A kényszerevésemet eddig egy valami tudta befolyásolni : anyósom. Ugyanis a mi hálónkban lakott a földszinten, mi pedig az emeleten a lányom szobájában. És az emeletről lusta voltam lejönni éjszaka nasizni. Ennyi. Mióta visszament a kórházba azóta lejöttünk és vígan eszek tovább. Tehát meg kell állapítanom, bár néha nehéznek tűnik, de anyósomnak is vannak előnyei.