Egy hétköznapi kényszerevő titkai

Indulhatnék az olimpián...vigasz(evő)ágon

 

 

 

 

Hosszas győzködés után ( indulj már…majd később…sose fogysz le…ha találkozom valakivel ki fog röhögni…csinos leszel…lógni fog a belem…) futni indultam.

Én így láttam magam

 

 

De rájöttem 50 m után : a valóság ez

Sikerült futnom/sétálnom/gyorsgyalogolnom/ vánszorognom (lehet választani), hát kb 800 m-t . Halálos volt. Komolyan mondom. 50 m után a lábszárcsontom kővé vált, (séta), újabb 50 m tüdő kiszakad (séta), megint 50 m zihálás, levegőutánkapkodás, mellkasfájdalom (séta) és már itthon is voltam. Ha most ezt szóban kellene elmondanom nem menne, mert levegőm nem sok maradt. DE! Elhatároztam, mentem és megcsináltam. És most fáj az egész légcsövem…

 

 

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!