Kis kenyér kellettmost, szalámival, sajttal, egy pohár borral.
Nem írtam már pár napja, mert sajnos anyósom a kórházban van. A kemó utóhatásai túl hatásosak:( Nem akarok erről írni túl sokat, de tény :67 évesen 87 évesnek néz ki, és valszeg úgy is érzi magát…..
Most miután a férjem( a fia) elaludt, gondoltam eszek egyet. Aludni nem tudnék, valami kell, ami kikapcsol, így eszek….
Nem volt elég a pénzügyi csőd a cégben, most ez kellett még. És adjak erőt mindenkinek: a nagylányom álmai városából elköltözik a szerelme kedvéért, a fiam vizsgázik az egyetemen, a kicsi lányom izgul, hogy észreveszi-e Ő…Apa tönkrement anyagilag( cég), és lelkileg(anya)…
Csak engem nem kérdez senki bírom-e még:( Hát eszek…
Szia! Hát öniróniám az van, ha az se lenne ?!:) És tényleg lehet a naplóm lesz a jóbarátom, mert nem hízlal:)
Kösz a bíztatást!
A tökös csaj:)
Szia!Bírom az öniróniád:))Lehet a blog lesz a legjobb barátod hamarosan,nem a hűtő…És IGEN bírod még erővel!,tökös csaj vagy
Egy időben én is rendszeresen hajnalban jártam ki a konyhába,megébredtem és enni kellett…Erről tudatosan szoktattam le magam…