Így 11 óra tájban éjjel nagyon hasznos, ha kolbászt  eszünk kenyérrel. Egyébként sem tudok aludni, így meg garantáltan nem fogok, de kell.A mai napom, csak kicsit volt elmebetegebb, mint általában…

Reggel 5-kor vekker. Anyósomat szegényt túl 2 műtéten, és a kemón, ct vizsgálatra kellett vinnem. Annyira gyenge, hogy egy sóhajtól összeesik… A mentő nem viszi, csak betegszállító, aki kirakja, és majd érte jön valamikor, majd körbeutaztatja a megyén, és este hazahozza. Na ezt elkerülendő vittem én, meg a férjem. Én a Vészhelyzeten nőttem fel, tehát pontosan tudom, hogy a nagyon betegeket tolókocsin tolják Amerikában. De nem itt! A ct labornak nincs (gondolom nem kell?), így “lopnunk” kellett a traumatológiáról, mert egyébként nem bírtuk volna bevinni. Ott már mentek a dolgok gyorsan, aztán haza. ( megnyugtatásul közlöm a traumatológiával, hogy a tolókocsit karcmentes állapotban visszaloptuk a helyére) Aztán mama ágyba, mi melózni. Ilyenkor mondhatnám, hogy szerencsére, (de nem mondom,) saját cégünk van, így akkor dolgozunk, amikor akarunk (mindig), és azért nem szerencsére, mert ma kiderült, hogy tök feleslegesen, mert az utolsó munkánk árát valószínűleg akkor látjuk, amikor a fidesz és az mszp egy naaaagy közös párttá alakul. Vagyis soha. Ami nem kicsit gáz, mert sokat tettünk bele, és nem maradt a hiteleinken kívül semmink. Na jó 3 gyerek. Meg a kutya.

És akkor,mindezen felülemelkedve, visszatértem anyósomhoz, aki lehányt ( nem akarta és nagyon sajnálta szegény:( ), majd mehettem takarítani a fürdőszobát, mert ott meg egyéb baleset történt, kimosni a ruháiból a lehetetlent, és mosolyogni, bátorítani, gyerekekkel kedvesnek lenni, főzni, telefonszámlát befizetni, mert kikapcsolós, a rokonságot nyugtatni, minden rendben lesz, aztán megvitatni férjurammal

a., mi legyen a mamával,

b., mi legyen velünk pénz nélkül

c., és egyáltalán a rohadt életbe…

Na most vesse rám az első követ, aki nem kolbászt enne kenyérrel, mert ideges…