Nem szoktam fogadkozni újévkor, mert tök felesleges, sosem tartom be.  Csak szeretném a magamban kialakult képet( Cindy Crawford) szembesíteni a valósággal (bálna).

A kényszerevésem elég régen elkezdődött, de nekem csak akkor esett le, hogy mi van, amikor tegnapelőtt megcsináltam egy tesztet erről ( nem hiszek a tesztekben, de mindig megcsinálom), és éjjel fél 12-kor eszembe jutott a teszt eredménye, mikor is hideg töltött káposztát toltam a nyitott hűtő előtt. Ja és nem voltam éhes.

Szóval a káposztát azért még megettem, de úgy döntöttem változtatok. Tegnap bicikliztem 10 percet. ( 10 órának tűnt…) Mától pedig megpróbálom étkezés terén visszafogni magam.

Az a a baj velem, hogy kajaalkoholista vagyok. Eszem, ha ideges vagyok, eszem, ha fáradt vagyok, eszem, ha örülök, és eszem éjjel, és eszem mindig.

100 kg vagyok. Ezt szörnyű leírni, de le kell. Szembesítés folyik ugyanis. A testalkatomat egy dinnyealaknak nevezhetjük. Amiből két fogpiszkáló áll ki.

Szóval innen kell csodát tenni. Nem vigasztal a tudat, hogy más is van így. Az sem, hogy a férjem így is szeret. Meg semmi sem vigasztal,amikor a lepedő méretű ruhák közt válogatok, a lepkesúlyú eladólányok fitymáló tekintetének kereszttüzében.

Le fogom írni a napjaimat, a családomat, a szerencsétlen cégünket, a bank  házát, amiben még lakunk, és tudni fogja mindenki, hogy miért nem bírom evés nélkül. De röhögés nélkül sem…Mert ennek ellenére van humorom(állítólag)….még…